Ballagás

„Elbúcsúzom, de ott leszek,
Ahol a szél zúg, a nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad
Belőlem néhány pillanat.”
Republic
Idén is eljött az idő, az idő arra, hogy szeretett nyolcadikosaink utolsó köreiket is leróják iskolánkban. Persze ez nem volt ilyen egyszerű, lázas készülődés előzte meg az ünnepélyt. A folyosók és a termek díszítése, minden osztálynak tartogatott feladatot. A 7. osztály, -immár tradícióként- ünnepi műsorral is készülődött a nagy napra. A meghatódott nyolcadikos diákok az utolsó csöngőre körbevonultak az iskolán, boldogan mosolyogva tették meg útjukat. Miután kiértek az udvarra, leültek a számukra kijelölt helyekre, és kezdetét vette az ünnepi műsor. Ezután a hetedikeseink gyönyörű műsorban búcsúztak el tőlük. A nyolcadikosok, szintén elmondták szép beszédüket, megköszönték tanáraiknak a kitartó munkát és segítőkészséget, diáktársaikat ösztönözték, hol tanulásra, hol további csínyekre, végül, de nem utolsó sorban felkérték a hetedikeseket az iskolai zászló tiszteletteljes birtoklására. Az ünnepélyt Kriszti néni igazgatói búcsúbeszéde zárta, amelyben kitartásra ösztönözte a nyolcadikosokat- saját szeretett osztályát-, és sok sikert kívánt nekik az elkövetkezendő éveikhez.
„A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,
Csak álom volt a régi jó világ,
És mint a fecske alkonyati szélnek,
Ma szárnyat bontott egy sereg diák.”
Wass Albert
